A ma várható életkort tekintve kábé túl vagyok az életem első harmadán, s így visszatekintve nem volt túl hosszú idő. Tudom, hogy ebből jópár év nem tekinthető teljesen tudatosnak, s pontosan meg sem lehet határozni, mely időponttól kezdve beszélhet az ember öntudatosságról, hiszen ennek kialakulása egy rendkívül sokrétű folyamat. Az is jó kérdés, hogy az élet melyik szakasza legélvezetesebb... vagy mindegyik jó, csak az egyik életszakaszba sem kívánatos bentragadni? Hát nem tudom.
Hogy mit értem el 23 év alatt? Sok dologban a saját elvárásaimnak megfelelően sikerült teljesítenem... felvettek az egyetemre, s a dolgok mostani állása szerint - kis csúszással ugyan - de el is fogom végezni azt. Bár olyan diplomát szerzek, aminek egyelőre nincsen túl nagy jövője. A kialakulófélben lévő világképemre is többé-kevésbé büszke vagyok, szóval ezt is felírhatom a pozitívumok közé.
Ami az utóbbi néhány évet illeti. Abbahagytam lényegében a novellák írását, amit nagyon sajnálok. Sohasem voltak a világirodalom remekei, de szerettem csinálni, jó volt használni a képzeletemet.
A gondolatok írása jó ötletnek bizonyult. Lényegében minden hónapban írok pár sort több, mint három éve. A blogomat is írogatom, bár a havi 1-2, maximum 4 bejegyzés nem nevezhető igazán webnaplónak. Érdektelenségről meg nem írok... csak ma.
A FutóTűznek is vége, a próbák hiányoznak, a fellépések azért kevésbé. Nem vagyok színpadra termett, frontember típus... pedig ezt sokan nehezen hiszik el rólam. Jut eszembe, a Petitől el kell hoznom a magnót!
Már az előző bejegyzések egyikében is írtam, hogy nagyon hiányoznak a barátaim. A múlt héten Budapestre jövet felhívtam rendre a Kingát, a Mónit, az Esztit (vele nagyon régen beszéltem) meg az Évit (csakugyan). Csak időt kéne valahogy szakítanom a találkozókra... be kell osztani. A Rajnai Zolival is tárgyalnom kéne a közeljövőben. Majd felhívom. Be kell holnapután ugranom a kollégiumba is, hogy beszéljek az Andrással, a Dáviddal meg az Imivel. S már tényleg meg kéne ejtenünk azt a bizonyos sörözést. Aztán ott van a Hellával a Pálvölgyi-barlangozás meg a mozizás, amiket régen beígértem. S Orsival egy magas prioritású teázás, amire tegnap tettem fogadalmat.
Igen, ez is szeptemberre marad.
Huszonhárom ide vagy oda. Egy kicsit jó, hogy oldódni látszik az áporodottság körülöttem. Csak azért ne oldódjon fel minden...

Brr. Unalmas egy bejegyzés volt. Az életem áttekintését majd folytatom.
Holnap munka.