Egy jó pár hónapja annak, hogy egy cikkben olvastam arról, hogy a Kádár-rendszer minden hibája és mondjuk ki, bűne ellenére milyen magasszintű, igényes kultúrával szórakoztatta az embereket a tévén keresztül. A mai állapotokhoz képest ez mindenképpen igaz lehet.
  Nem vagyok híve annak, hogy túlságosan hirdessük a magas kultúra felsőbbrendűségét, a tömegkultúrával szemben. A magas kultúrát ugyanis szinte csak a művészeknek kikiáltott emberek értik, s ők se az egészet, épp csak azt a részt, amiben benne vannak. Egy átlagos halandó nem tud mit kezdeni elvarázsolt művészek - amúgy meglehet tartalmas - vitájával, amit mondjuk egy 20x20 cm-es absztrakt festményről folytatnak két órán keresztül. Ettől függetlenül természetesen szükség van az effajta művészekre is, csak nem a tévében, mert ők - véleményem szerint - csak elveszik a kedvét a még érdeklődő embereknek is.
Szerintem az igazi művészet az, amikor úgy sikerül magasszintű alkotást létrehozni, hogy azt széles tömegek legyenek képesek befogadni, megérteni. Ezt érte el sok Kádár-rendszerben élő művész mint például: Nepp József, Ternovszky Béla, Hofi Géza... és még sorolhatnám.
Az már más kérdés, hogy az általában színvonalas produkciókhoz szokott embereket, miképp sikerült ilyen gyorsan átszoktatni a sokszor hihetetlenül ostoba és (kimondom) értéktelen műsorokra. Vajon mit ártott az ország, hogy valóságshowkat, kibeszélős műsorokat kelljen néznie annyi kiváló és maradandó műsor után. Volt erre igény? Esetleg mégsem sikerült színvonalas kultúrával megalapozni az emberek ízlését?
Alkotni nehéz. Maradandót alkotni még nehezebb. A több tucat magyar csatorna 0-24 órás műsorát képtelenség megfelelő szívonalon elkészíteni, összeállítani. Nincs rá elég emberanyag, pénz, idő, sőt mára sajnos, igény sem. Többek között ezért terjedhettek el az olcsó, egyszer használatos, eldobható műsorok, végtelen sorozatok és showműsorok. Melyek sugallni, mondani nem, csak és kizárólag szórakoztatni akarnak. Amivel önmagában megint nem lenne gond, ha nem támasztanának a nézőben olyan igényeket, melyeket sohasem elégíthet ki. A helyzetet csak fokozza, hogy a tévécsatornákra hatalmas nyomás nehezedik: a nézettség. A kereskedelmi csatornákat - mint az köztudott - legnagyobb részt a hirdetők tartják fenn, ezért ha esik a nézettség, kevesebben és kevesebbért fognak hirdetni.
A nézettségért folyó versenyben a csatornák egyre inkább hatásvadász, impulzív (kegyetlen, megbotránkoztató...stb.) produkciókkal álltak elő. Ezekben már nincs sok nyoma a mondanivalónak, illetve a tanulságnak. A leadott műsornak elsődleges funkciója, hogy odakösse a nézőt a tévé elé, a szünetekben levetített hirdetések végignézése végett. Minden egyéb másodlagos.

Megfelelő szabályozással és némi belső médiakontrollal lehetne javítani a mai helyzeten. A jelenleg igénytelen tömegkultúrát vissza kell emelni arra a szintre, ahonnan elindult lefele a nyolcvanas évek végétől. Mert jobbra vagyunk érdemesek. És a néző is többet érdemel.