Szívügyemnek tekintem a környezetvédelmet már nagyon kicsi korom óta. Tehát nem véletlenül választottam ezt a környezettanos-kémiás pályát és a tanári hivatást.
Amikor azonban a közéletről, ne adj Isten, politikáról van szó, sokszor gondolkodóba esem, hogy hol is van tulajdonképpen az én helyem. A zöld mozgalmakban, civil szervezetekben vagy egy önmagát liberálisnak valló pártban. Él bennem ugyanis az a dilemma, hogy végtére hogyan is tehetek többet a környezetért, a természetért. Szüntelen szövegeléssel és kritizálással; a Lánchídról lelógva, törvénytelen magamutogatással, vagy egy párt korlátozott mozgásterében ugyan, de csaknem közvetlen beavatkozási lehetőséggel.
  Értem én, hogy ma nehéz bárkinek is a nevét adnia bármely pártnak becézett bűnszervezethez… s azt is, hogy többek között emiatt alakulnak sorra olyan értelmiségi menekülttáborok, mint a Védegylet. Ezek a szervezetek kényelmes, felelősség nélküli gondolkodást, vitákat tesznek lehetővé anélkül, hogy a pénz édeskés mandulaillata és a gusztustalan pozícióharc egy pillanatra is mérgezné az emberi viszonyokat. De ne feledjük, hogy ettől még a gondolkodó, értelmes állampolgár nem engedheti át a döntéshozás jogát - és felelősségét, a jelenlegi elitet túl nagy hányadban alkotó haszonlesőknek, és szellemileg steril, az adott pártot feltétel nélkül kiszolgáló mutáns klónoknak.
Jómagam nem vagyok „nyomulós”, de a környezetvédőknek igenis nyomulniuk kéne, ha tényleg tenni akarnak valamit (mert ahhoz az szükséges, hogy döntéshelyzetbe kerüljenek). Ez nem csak a politikai szemlélet-, majd irányváltás miatt fontos, hanem azért is, hogy végre megtapasztalják a felelősség ízét és súlyát (amit manapság ritkán viselnek a közszereplők) és nem utolsó sorban a döntések rendkívüli összetettségét (végre kiderül, hogy mennyire nem egyszerű a valóságban az, ami a szociológiai szemináriumon meg a kávé mellett, a lila füstben még olyan magától érthetődő és univerzális volt).
  Amit a VEKE eddig letett az asztalra, az teljesítmény. Kitűnő példa arra, hogyan is kell ezt a civil politikát okosan és jól csinálni, ügyesen kontrollálva a hatalmat és befolyásolni a közvéleményt (olyannyira működőképes volt ugyanis például a BKV éjszakai menetrendjével kapcsolatos munkaanyaguk, hogy arra épeszű ember nem mondhatott nemet). Érveltek és tettek, sőt döntéshozói helyzetbe is kerültek, politikai oldaltól függetlenül, bárkivel együttműködtek.
De sajnos nem ez az általános. Ugyanis ma Magyarországon sok civil szervezet legalább olyan gyenge féligazságokkal operál, mint a pártok. Személyeskedik (PRsanyizás) és manipulál, csak másról. Ezért egy percig sem szabad hinnünk, hogy a civil szervezetek képviselik az igazat és a valót, a csúnya pártokkal és a gonosz cégekkel szemben. Mondanak ám ők is a temérdek jó meglátás mellett, eget rengető ostobaságokat, csak az nem csapódik le kőkeményen az x millió emberen. Továbbá nem fenyegeti őket az a veszély sem, hogy négyévenként nem tudnak majd nem száz, legfeljebb ezer embert, hanem milliókat az urnához csalni!
  Konzisztens világnézet és koncepció nélkül beszélni, eljátszani a függetlent, gyerekek! Tudom, hogy ez ma divat, de ehhez nem kell tehetség és erő… A gengsztereket módszeresen kiszorítani, tehetséges embereket keresni, tájékozódni, integrált koncepciót kidolgozni, együttműködni, mindeközben széles társadalmi és gazdasági támogatást szerezni, s még ráadásul gerincesnek, tisztának mi több, jó szülőnek, barátnak maradni, az a teljesítmény.
  De ha mégis inkább civilnek érezzük magunkat, akkor választás idejére lépjünk hátra kettőt a néha homokozóra emlékeztető küzdőtértől, hagyjuk, hogy lejátsszák az előre megírt meccseiket, s kihisztizzék magukat a pártpolitika nemes képviselői. A választást követő négy évben azonban törekedjünk az együttműködésre, az emberi viszonyok megteremtésére, mert csak így lehet és így szabad (!) eredményeket elérni. Na, most azért nem tart sehol Magyarországon a civil szféra, és ezért nem tart előbbre Magyarország, mert ezt tökéletesen fordítva csinálják. Ezért nincsenek eredmények, viszont sértődés annál több.
  Miért jó és kinek jó, hogy civil- és pártkatona egyaránt beássa magát a saját kis árkába, és csak magáét mondja? Nem az lenne a cél, hogy igyekszünk egymást racionálisan meggyőzni, s a viták végére kompromisszumokra jutni? Mert ám ha nem jönnek okos és tájékozott szakemberek a döntéshozatalba, uram bocsá’ a Parlamentbe, akkor csak Illés Zoltán és Hegyi Gyula marad nekünk, az meg a feladathoz egy kicsit kevés, nem igaz?

ui1: A képen látható Greenpeace-es hajó gázolajjal működik, nem széllel. A Lánchídnál lévő csoport meg motorcsónakkal menőzött a Dunán. KLÍMARIADÓ! Zöld energiát!

ui2: A cikk elsősorban a politizáló civil szervezetekkel kapcsolatosan foglal állást.