Müller Péter Részeg Józanok című könyvét két-három évvel ezelőtt, egy-másfél óra alatt olvastam el, amíg Kingára vártam. Lehengerelt a történet és az a hihetetlen mélységű lélekrajz, ami megjelent az alkotásban. Müller Péter nevét ezért a későbbiekben igen gyakran kerestem a könyvespolcokon. Külön szimpátiapont volt, hogy nevelt fia, az a Müller Péter Sziámi, akinek dalszövegei és dallamvilága a szólóalbumain keresztül igen mély benyomást tett rám.
Szóval, értetlenkedve állok az utóbbi megjelent könyvei előtt. Szeretetkönyv, Boldogság, Jóskönyv, Örömkönyv, Varázskő. De igazán csak a legutóbbi plakátja ütötte ki nálam a biztosítékot, amin ez olvasható: „Müller Péter újabb tanításai”.
Eleve nem szeretem a prófétákat, irtózom tőlük, mert tanítványaiktól túlnyomórészt pusztán a befogadást, az áhítatos hallgatást és nem a kritikai gondolkodást várják. Megfellebbezhetetlen igazságot osztanak, magukat félistenné, vagy legalábbis egyfajta szócsővé teszik.
És erre sajnos van egy fogékony réteg. Érzelmileg elszürkült életű háziasszonyok, önsajnálkozásba menekülő férfiak, öngyilkosjelöltek könnyen érezhetik úgy, hogy felnyitották a szemüket, pedig csak elvitték őket egy olyan álomvilágba, ahol tetteikért, döntéseikért nem ők felelősek, hanem a csillagok meg a bolygók. Ha meg az nincs, akkor ott a varázskő, az kisegít minden bajon. Hogyne. A nagy rakás varázsszart.
Nyilvánvaló hazugság ez az egész ezoterikus bullshit. A közönsége egyébként azért fogékony rá, mert alig várja, hogy végre csorgó nyállal hallgathasson valakit, hogy felosszák helyette a világot, megmondják mi a frankó, mi a jó és hogyan kell élni, ha szeretsz, hogyan kell szeretni, - hogyha boldog vagy, hogyan kell boldognak lenni. Receptet ad és adekvát hatást, kijelöl univerzális megoldást mindenkinek. Kár, hogy az így elnyert „boldogság” többnyire csak a felszínt fogja érinteni, belül bizony minden menetrend szerint továbbrohad, bármit is mondjon ezoterika. Ettől a szomszédasszonyok ugyanúgy kibeszélik majd egymást, a másik háta mögött, miközben mindenkit próbálnak lehengerelni a látszatboldogságukkal. Az agymosás ezen nem segít, csak az agycsere.
A természettudományos szemléletem azt mondja, hogy az ezotéria az emberi butaság intézményesített formája. A horoszkóptól a pi-vízig mindenről bebizonyították már, hogy szemfényvesztés, mégis van egy kellően széles réteg, akikkel el lehet hitetni és akiknek el lehet adni ezt a sötétrózsaszín ködöt.
Az ezotéria egy kiterjedt, okosan kitalált üzleti vállalkozás. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a Müller Péter könyvei rendre Karácsony előtt jelennek meg. Vegyél Boldogságot Anyunak, ha már csak könyv formájában kaphatja meg...