Az első benyomás
Valahogy szóba került a hülyeség, és azt állítottam, hogy a totál hülye embereket pusztán megszólalásaik alapján (ami egyébként rengeteg infó), 90%-os biztonsággal 180 másodperc alatt képes vagyok bemérni. Hrrrr. Jött a hang, hogy ez milyen bunkó kijelentés, hogy egy embert nem lehet felmérni ennyi idő alatt. Na, valóban nem. De nem is arról van szó.
A világ tele van hülyékkel, amelyek halmazába néha jómagam is beletartozom (ilyen esetben 3 percen belül bemérem a problémát, s nem állok magammal szóba pár hétig, oszt' jónapot). Szóval, a világ hülyéitől valahogy védekezni kell, mert annak hiányában a létezésünk nyugalma kerül veszélybe.
Erre a problémára menetrend szerint ki is fejlődött egy szociális képesség, embertársaink gyorsszkennelésére, s a velük kapcsolatos élménykomplexum (a hatásrendszerek ütközése és netovábbja) rendkívül gyors és 90%-ban megbízható kiértékelésére, amit úgy hívnak első benyomás. Ami nélkül egyébként elvesznénk a társadalomban.
A villamoson ülve, ha megfigyelünk egy embert, 10 másodpercen belül, általában 3-4 mondatot biztosan el tudunk mondani az illetőről, anélkül, hogy megszólalt volna. Először is, ott a külcsíny. Milyen az arca, a haja, a tekintete...stb.
Mindemellett, manapság az emberek két lábon járó hirdetőoszlopok. Sokakon konkrétan még az is rá van írva, hogy milyen zenét hallgatnak, amiből már többé-kevésbé (főleg fiatalok körében) következik egyfajta világnézet is. Társadalmunk kifejlett példányain meg látni, hogy körülbelül milyen társadalmi helyzetben lehetnek, a náluk lévő tárgyak egyre nagyobb tömegéből, pedig következtetni lehet akár a foglalkozásukra is.
És akkor még nem beszéltem a mimikáról, a testbeszédről, az illető hangjáról, beszédstílusáról, ami már egy háromperces beszélgetés során is gyorsan elhelyezhető az agyunk egyik skatulyájába.
Persze nem árt az óvatosság! Ezek sohasem 100%-osan biztos információk, csak arra szolgálnak, hogy megkönnyítsék a dolgunkat, időt takarítsanak meg számunkra az ismerkedés folyamán. Amikor már jobban megismerünk valakit, az első benyomást és a sztereotípiákat lecseréljük az azzal a személlyel kapcsolatos élményekre, saját tapasztalatokra. Tisztítjuk, pontosítjiuk a képet. De az első benyomást - ennek ellenére - ritkán feledjük el.
A világ tele van hülyékkel, amelyek halmazába néha jómagam is beletartozom (ilyen esetben 3 percen belül bemérem a problémát, s nem állok magammal szóba pár hétig, oszt' jónapot). Szóval, a világ hülyéitől valahogy védekezni kell, mert annak hiányában a létezésünk nyugalma kerül veszélybe.
Erre a problémára menetrend szerint ki is fejlődött egy szociális képesség, embertársaink gyorsszkennelésére, s a velük kapcsolatos élménykomplexum (a hatásrendszerek ütközése és netovábbja) rendkívül gyors és 90%-ban megbízható kiértékelésére, amit úgy hívnak első benyomás. Ami nélkül egyébként elvesznénk a társadalomban.
A villamoson ülve, ha megfigyelünk egy embert, 10 másodpercen belül, általában 3-4 mondatot biztosan el tudunk mondani az illetőről, anélkül, hogy megszólalt volna. Először is, ott a külcsíny. Milyen az arca, a haja, a tekintete...stb.
Mindemellett, manapság az emberek két lábon járó hirdetőoszlopok. Sokakon konkrétan még az is rá van írva, hogy milyen zenét hallgatnak, amiből már többé-kevésbé (főleg fiatalok körében) következik egyfajta világnézet is. Társadalmunk kifejlett példányain meg látni, hogy körülbelül milyen társadalmi helyzetben lehetnek, a náluk lévő tárgyak egyre nagyobb tömegéből, pedig következtetni lehet akár a foglalkozásukra is.
És akkor még nem beszéltem a mimikáról, a testbeszédről, az illető hangjáról, beszédstílusáról, ami már egy háromperces beszélgetés során is gyorsan elhelyezhető az agyunk egyik skatulyájába.
Persze nem árt az óvatosság! Ezek sohasem 100%-osan biztos információk, csak arra szolgálnak, hogy megkönnyítsék a dolgunkat, időt takarítsanak meg számunkra az ismerkedés folyamán. Amikor már jobban megismerünk valakit, az első benyomást és a sztereotípiákat lecseréljük az azzal a személlyel kapcsolatos élményekre, saját tapasztalatokra. Tisztítjuk, pontosítjiuk a képet. De az első benyomást - ennek ellenére - ritkán feledjük el.
