Elég sokat jár a fejemben ez a problémakör, főleg azért, mert nagyon nehezen megfogható, rendkívül bonyolult dologról van szó. Persze könnyebb és lehet, hogy jobb hinni a világ meghatározottságában, egyszerűségében, valahonnan valamifelé való tartásában, értelmében, mint a határozatlanságában, összetettségében, a céltalanságában... - mert ugye utóbbi, lássuk be, rendkívül fárasztó...
Az emberi kultúra elsődleges feladata, hogy utat mutasson az adott társadalom tagjai számára, létrehozva ezzel létezésünk értelmét. Az állatoknál nincsen erre szükség, hiszen öntudatnak híján megmaradtak kizárólag biológiai lényeknek, az életüket ha nem is programszerűen, de kérdések nélkül élik végig. A kultúra éppen ezért, nem pusztán emberi vívmány, a csodák csodája, hanem egyszerre szükségszerű következmény és az emberi faj életbenmaradásának elengedhetetlen feltétele.
Egy közhelyes hasonlattal élve, a kultúra a világítótorony a Mindenség Óceánján, mely bevilágítja a valóság egy részét... ahová nem világít, arról még kérdezni sem tudunk. A valóságot - visszatérve az eredeti témára - hajlamosak vagyunk azzal azonosítani, amit ez a világítótorony bevilágít, pedig ennél egészen biztosan többről lehet szó, hiszen a fény nem csak az óceán mélységében, hanem a felszínen sem jut el mindenhová. Mi több, ennek a fénynek, azaz a kultúra egészének csak piciny töredékei érik el az egyéneket, akik ebből is keveset vagy rosszabb esetben, még kevesebbet fogadnak be.
Érdemes belegondolni egy pillanatra, hogy van-e jelentősége azoknak a dolgoknak, amikről nem tudunk, vagy csak számunkra észrevétlenül léteznek. Szükségünk van-e arra, hogy megértsünk olyan összefüggéseket, melyek nem is lehetnek hatással az életünkre?
Van-e olyan természeti erő, melyet nem tudunk megfogni, megérteni és mégis hatással van a mi általunk tapasztalt valóságra? Vagy aminek van ilyen hatása, az feltétlenül kimutatható? Jó kérdések, ahogy Menzel bácsi mondani szokta, hát nem tudom...
Ami biztos, hogy a valóságnak - emberi szemszögből nézve - több szintje, dimenziója van. Egyénitől a Teljességig, illetve más szempontok alapján kiválasztva is számos kategóriát különbözthetnénk meg.
Egyre magasabb, több alszintet tartalmazó szintre jutva bonyolódnak vagy egyszerűsödnek a legfőbb összefüggések?
Gondoljunk itt arra, hogy mennyivel könnyebben leírható a fizika a hétköznapi, mint az atomok mérettartományában, miközben a mindennapokban tapasztalható fizika a kvantummechanikai törvényeinek tömeges megtestesülése (reprezentációja), rendszerek rendszere. Ebből következően, a bonyolultabb rendszerek kölcsönhatásainak az összessége egy egyszerűbben kezelhető rendszer lehet. (De vigyázzunk! Ez csak úgy lehetséges, ha a vizsgálatunk tárgyának méretéből adódóan, elhanyagolásokkal élünk, mert összetett rendszerben mindig több kölcsönhatás működik, mint annak az egyik alrendszerében.)
A teljes valóság láthatóan komplex, tagolt dolog. Nem elég a mikrovilágot vizsgálni, hogy a makrovilágot megértsük, hiszen újabb szinteken, újabb kölcsönhatások jönnek létre. De csak a makrovilágot elemezve is rossz következtetésekre juthatunk, hiszen a elfedhetik a valóság igazi szerkezetét.
Egy kis redukcionista filozófiával élve, a kvarkokban (az elemi részecskéket alkotó részecskékben), illetve azoknak a létezésének a tényében, már kódolva van az összes elem a periódusos rendszerben, az összes égitest létének a lehetősége, az összes természeti törvény, sőt még az élet, mi több, maga az emberi kultúra, sőt még ez a bejegyzés létezésének lehetősége is.
Rész és Egész? Rend vagy Káosz? Lehet ezen filozofálni, csak vigyázzunk, ne őrüljünk bele. Egy biztos: a valóság - ha nem is úgy, ahogy mi elképzeljük - bizonyítottan létezik, mert ennek hiányában nem írhatnám le ezeket a sorokat...