Az anyag egy kellően magas szerveződési szinten, egy merőben új tulajdonságot, a tudatot hozhatja létre... Ha belegondolunk, ez minőségileg sokkal nagyobb lépcsőfok, minthogy az atomok hányféle rendbe képesek beállni, milyen fizikai tulajdonságot mutatnak, hiszen azok - egészen a tudattal rendelkező lények megjelenéséig - öntudatlanul, spontán működnek (megalapozva egyébként az öntudat megjelenését). Mivel elég jól érzékelhető ez a hatalmas lépcső, hajlamosak vagyunk ezt az anyagi világtól függetlenül kezelni, sőt néha eredeztetni is.
A Mindenségben az események valahonnan valahová tartanak, a létezés ténye, s benne minden fizikai törvény időhöz és változáshoz kötött (ha más nem is, az idő változik).
Az ember hajlamos a létezést értelemhez, célhoz rendelni, hogy egy kicsit jobban érezze magát. Szigorúan véve azonban, ezek nem feltétlenül szükségesek a létezéshez, tehát attól, hogy valami létezik, még nem feltétlenül van értelme.
A körülöttünk lévő világ vitathatatlanul valóságos, s a tudatos létezés - a fajfenntartáson túl - alkalmat ad arra, hogy megismerjük és megértsük ami körülöttünk, illetve velünk történik, mellesleg jókat szórakozhatunk is. Bármelyik tudományt is műveljük, a világnak egy aspektusát igyekszünk megismerni, ami végső soron a Mindenség önvizsgálatát jelenti...
De mielőtt azt gondolnánk, hogy az öntudat az okból létezik, hogy a Mindenség azokon keresztül ismerje meg önmagát, szögezzük le: az öntudat, a tudatos létezés egy evolúciós vívmány, mely a túlélésünket és olykor saját szórakoztatásunkat szolgálja. Egy részecske egyébként sem tudhatja meg, hogy létezik, sohasem értheti meg saját működését, szerepét a nagy egészben.
Fejlett idegrendszerű élőlény esetén, melyek ugye csakugyan molekulákból állnak, már megfogalmazódhat a létezésének mibenléte. De ez továbbra sem az atomok, hanem jópár szerveződési szinttel feljebb, a tudatban jelenik meg...
Amelyik élőlénynek tudomása van a létezéséről, személynek tekinthetjük.