Nagyon jó kérdés, hogy mi teszi az otthont otthonossá, mi kell ahhoz, hogy az ember otthon otthon érezze magát. Ezt az érzést valahogy a felhalmozott tárgyak úgy együtt okozzák, de ritkán egy-egy dolog is elég ahhoz, hogy otthon-érzetünk támadjon.

Egyik kollégámmal beszélgettem egy idealizált otthoni fotelről, pontosabban az otthoni fotel ideájáról. Szóval, egy ilyen fotel egy igen erős otthon-érzetet adó tárgy, mely lényegileg több egy ülőalkalmatosságnál. Ahova friss, gőzölgő teával teli bögrével ülhetek le a fair trade hiányának nyomasztó lelkiismeret-furdalása nélkül... mely rítushoz hozzá tartozik egy erős ízű tea, a csészéből kifelé fityegő filter-bliszter, a beszűrődő reggeli napfény és/vagy annak időszakos vagy állandósult hiánya...

Elképzelem. Kezemben egy jó meleg frissen, szigorúan fütyülős-kancsóban főzött tea, alattam a kényelmes fotel, az idő eddig repült, most megáll, félálmomban még ébresztget egy kicsit. Eközben látom az ablakból, ahogy ébred a város és vele a tükörképemen azt, hogy én is, kel a nap, s nagyon úgy néz ki - gondolom - kel(l)ek ehhez ma én is. Ez a fotel tehát amolyan kilövő állás, vagy inkább katapultáló ülés, a teázás a rugófelhúzás, az elindulás a kilövés...

Ez a reggeli szokás és a fotelben ülés valahogy abban is segít, hogy képes legyek részese lenni e kaotikus, mégis harmonikus zajnak, hogy egy picit kényelemben érezzem önmagam, mielőtt jó időre megfeledkeznék magamról, hogy belefeledkezhessek abba, amit csinálok.

Mikor a nap végén aztán a város megállóról megállóra lassan visszalökdös a fotelembe, akkor újra eszembe juthatok,  ha gyakran csak annyi időre is, amíg gyorsan emlékeztethetem magam, hogy élek, gondolkodok és vagyok. Otthon vagyok.